Egy találós kérdés: mit csinál világszerte hét, azaz 7 millió ember kisebb-nagyobb rendszerességgel? HC.Gamer-t olvas? Szép lenne, de ez inkább a majdnem kategória. Akkor netán japán karaoke estekkel gyötri közvetlen környezetét? Talán, de ezt senki sem vallja be szívesen. Lehet, hogy mindegyikük egy ideális fekete lyuk koordinátái után kutat, hogy egy jól időzített, magyaros szabotázzsal megkoronázza Anettka kozmoszba deportálását? Reméljük, de mint kiderült: az űr sem tűr el bármiféle szemetet. Akkor mégis mit? Hisz adja magát: World of Warcraft-ozik!

Hogy miért, azt most inkább ne feszegessük. A lényeg ugyanis, hogy a világ legnépszerűbb MMORPG-je lassan két éves debütálása után megkapja első kiegészítő lemezét, melyet The Burning Crusade-re kereszteltek! Két új faj, rengeteg felfedezésre váró terület, lényegesen erősebb skillek és felszerelések, még nehezebben legyűrhető boss arcok, ékszerész mesterség, önműködő seprűk, elf tangabugyik, eltévedt kozmonauták, kristályok és molylepkék. Dióhéjban.

Ez alkalommal Azeroth etnikai palettáját színesíteni hivatott két új faját, a blood elfet és a Draenei-t vesszük górcső alá. Kezdjük hát a horda oldalán feltűnő blood elfekkel, melyben annak egy boszorkánymester szülöttje, Halucinegér lesz útitársunk... de előtte egy kis történelem óra.

Hajdanán, mikor a világ még csak második globális háborújának fájdalmait nyögte, a high elfként jegyzett rassz egyre inkább saját teendőire koncentrálva próbált előrébb jutni, hátat fordítva a jól ismert szövetségnek. Mikor beköszöntött a harmadik világháború is, meghúzták az első határvonalat: leszármazottaik, a night elfek teljes értékű, elismert tagjai lettek a szövetségnek, míg az ominózus hegyes fülűek egyértelműen kijelentették: nekik ennyi elég volt. Ezt azonban elég rosszul időzítették, ugyanis ekkora jutott számottevő hatalomhoz Arthas, az ezúttal már teljesen eltorzult, korrumpált lelkületű és testű lovag. Az előholt Scourge hordáit vezényelve szinte a porig rombolta a high-elfek hazáját, Quel'Thalas-t, és megalkották az übergonosz lich-et, Kel'Thuzad-ot, azzal a célzattal, hogy a jövendőbeli blood elfek mindenét jelképező Sunwell erejét csontig kiszívja, hiszen a rengeteg lemészárolt egyed és lerombolt város emberöltőkben számolva csupán visszavetné, nem pedig nullára redukálná őket. A maradék pár száz szerencsés (?) kapta a feladatot, hogy hercegük, Kael'Thas Sunstrider vezetésével visszanyerje hajdani dicsőségét. A pusztítás azonban lelkükben is akkora sebet ejtet, melyet a mai napig képtelenek voltak kiheverni, mely akaratlanul is negatívan deformálta létüket, és pellengérre állította hatalomra és energiákra éhes jellemüket. Ezt követően kapták a sin'dorei, közismertebben a blood elf nevet.

Jogosan merülhet fel a kérdés: mégis mit keresnek a horda oldalán? Az addig rendben, hogy nem csípik a szövetséget, azonban a múltban az orkokkal már meggyűlt a bajuk, a trollokkal szintúgy, a taurenekkel ugyan nem konfrontálódtak, de böszme, ostoba és állatias lényeknek tartják őket (a taurenek nevében mondom: a blood elfek meg feminin, alultáplált, megbízhatatlan, kiéhezett örök vesztesek). A kutya a Forsaken méretes temetőjében lett elásva, úrnőjük ugyanis, az Arthas által megrontott Sylvanas Windrunner sokáig érthetetlen módon szimpatizál velük, és foggal-körömmel küzd, hogy a horda kegyeit élvezzék (eh, talán ki kéne érdemelni valahogy, nem pedig mindenkire fintorogni... főleg nem egy taurenre, az nem túl bölcs). A horda élőholtjai jelentik tehát a kapcsot, mely ironikus koreográfia az élettől: elfeknek hátra arc, előholttol méretes mafla, aztán füge az elfektől és végül lehet sírva menekülni a rothadó bagázshoz, meg Sylvanas szoknyájába törölni a nózit.